Vallásosság = képmutatás? (Róma 2:1-29)

Sokan azért fordulnak el Istentől, vagy akár a benne való hit gondolatától is, mert csalódnak a hívőkben, hiteltelennek látják őket. Sokszor valóban okot adunk erre, mert nem tudjuk megütni azt a lécet, amelyet magunktól és másoktól elvárunk. Vajon hol a határ a képmutató vallásosság, és a hiteles keresztény élet között, amibe a botlásaink is beleférnek?