30. rész: Erdős Renée

A Sikoly, a Santerra Bíboros, vagy a Brüsszeli Csipke című könyvek talán ismerősebben csenghetnek, mint szerzőjük neve. Ezen könyvek az 1900-as évek elején mint erotikus regények váltak ismertté - szerzőjük szintúgy, akinek szerelmi élete jobban is érdekelte a közönséget, akár csak ő maga az irodalmi kör férfiait. Jól írt, jól írt, de mégis rendre nagyobb hangsúlyt kapott külseje, vonzereje, a belőle (nem csak írásaiból) áradó szexualitás.  Erdős Renée története, személyisége nagyon kettős, amennyire nagyot robbantak írásai, később annyira szerette volna semmissé tenni őket. Noha amikor második gyermekével várandósan elhagyta férje egy másik nőért, majd a szülős következtében annyira lebetegedett, hogy 1 évig lábra se bírt állni, az írás olyan pénzkereseti forrása lett, hogy nem csak, hogy megéltek belőle, de kastélyt vett előle a fővárosban. Milyen ember volt Erdős Renée, a nő, aki az első volt, aki megélt az írásból, akit aztán az irodalmi kánon kitagadott, mert nem ment hozzá több évnyi viharos kapcsolat után Bródy Sándorhoz, s mert a férfi a nemet feldolgozni nem tudván öngyilkos próbált lenni? Hamardik évadzáró részünkben ennek a rendkívül érdekes nőnek az életéről, munkásságáról, miértjeiről beszélgetünk.